Consulate of the Republic of The Gambia

Budapest - Hungary

KUSZKUSZ ÉS MANIÓKA

Marie Claire magazin 2012. május

Szöveg: Beszterczey Judit fotó: Pályi Zsófia

Budapesten is van már olyan afrikai bolt, ahol Therese beszerezhet minden hozzávalót a hagyományos ételekhez. A gambiai Therese hat évvel ezelőtt érkezett Magyarországra, ma már otthonosan mozog közöttünk, csak az ajánlatokat tevő férfiak hozzák zavarba.

Miért választják új hazájuknak éppen Magyarországot az itt letelepedett külföldiek? Miként fogadjuk őket mi, magyarok, és ők hogyan látnak bennünket? Szeretik-e a magyar konyhát, és milyen nemzeti finomságok kerülnek otthon az asztalra? Egy afgán és egy észt család, valamint egy gambiai nő otthonában vendégeskedtünk.

A Gambiából származó Therese Bass bevándorló: tanulni érkezett Magyarországra hat éve. Tessa már teljesen otthonosan mozog Budapesten, ahol zsebkendőnyi Afrika fogad a Blaha Lujza tér környékén. A kameruni étterem mellett sétálva, úton az afrikai élelmiszerüzlet felé Therese elmeséli, szülei még analfabéták voltak. A manjago nemzetséghez tartozó Thessa azonban apja kívánsága szerint leérettségizett, és Gambia fővárosában, Banjulban dolgozott, a Világbank alkalmazottjaként. „Gambiáról először a tenger és a napsütés jut az eszembe. Úszni ugyanakkor Magyarországon tanultam meg” – nevet gyönyörű mosollyal Therese, miközben az afrikai bolt kínálatából válogat.

Az aprócska üzlet polcai rengeteg egzotikus különlegességet kínálnak. Kapható itt pálmaolaj; a kedvelt afrikai zöldség, az okra; plantain azaz főzőbanán; kókusztej; földimogyoróvaj; manióka, és napi eledelük, a barnarizs. Az élelmiszerek után Therese azt is lelkesen elmagyarázza, melyik speciális samponnal egyenesítik az afrikai nők a hajukat, majd olyan krémeket is mutat, amik világosítják a fekete bőrszínt. „Én soha nem akartam világosabb lenni, büszke vagyok a bőrszínemre. Igaz, Magyarországon szinte kizárólag az egzotikus fekete nőt látják bennem” – meséli Tessa, akit nem ritkán le is szólítanak a férfiak. „Gyakran kapok ajánlatokat, leginkább erotikus célzattal. Odajönnek hozzám a férfiak az utcán, hogy rosszalkodnának velem. A mai napig zavarba hoznak” – osztja meg az egyedülálló nő, aki a Baptista Egyház Meyer Henrik kollégiumának egyik kétszemélyes szobájában él. Miközben feltesszük főzni a kockára vágott marhahúst, amelyhez egy egész üveg földimogyoróvajat ad, a kezdetekről mesél. Noha Gambia vallásilag a szunnita muszlim közösséghez tartozik, Therese és családja a keresztény hitet gyakorolja. A vallásos lány 2005 novemberében érkezett Magyarországra, a Baptista Szeretetszolgálat támogatásával teológia szakot hallgatott, jelenleg szociológiát tanul az ELTE-n. A legkisebb szárazföldi afrikai ország, a másfél milliós Gambia szülötte a néhai Ferihegyen döbbent meg először. „Minden nagyon szürkének tűnt, sehol egy fa. Ráadásul fogalmam sem volt az itteni időjárásról: egyetlen vékony ruhában dideregtem, csontjaimig hatolt a hideg.” A rendkívül bonyolult magyar nyelv is nehézséget okozott Tessának, aki korábban az angol és a francia keverékének vélte a magyart. „Később, a hangzása miatt azt hittem, arabul beszélnek a magyarok. Az is nehéz volt megszoknom, hogy a magyarok állandóan rohannak és idegeskednek” – meséli Therese, miközben valóban nagyon komótosan hámozza és pépesíti a „domada” nevű pörköltbe való paradicsomot. A nyugat-afrikai Gambiában ráérősebbek az asszonyok, akik szinte kizárólag a háztartással foglalkoznak. „Minden nap főtt ételt eszünk, hiszen elvárás, hogy a nők naponta főzzenek. Először a férfiak szednek az ételekből, a nők pedig a férjüknek nyújtják át a legjobb falatokat a tányérjukból. A fogásokat hagyományosan kézzel, mégpedig a jobb kezükkel esszük meg.” Therese meg is mutatja, miként: apró galacsint formál a rizsből, amelybe némi húst is passzíroz, majd a tradíció szerint fogyasztja el a domadát. Mi Zsófival, inkább kanállal eszünk, ami ugyancsak elterjedt gyakorlat Gambia-szerte. A paradicsomos, földimogyoró-vajas, hagymás marha minden elképzelésünket felülmúlja: a rendkívül zamatos és pikáns pörköltből legalább kétszer is szedünk, és megfogadjuk, hogy otthon is megfőzzük.

Gambiai marhapörkölt, „domada”

KEZDŐLAP  |  BEFEKTETŐKNEK  |   GAMBIÁRÓL  |   VÍZUM  |  TURIZMUS  |   MÉDIA  |   KAPCSOLAT  |  PRIVACY POLICY